vissza >>

K-PAX, A BELSŐ BOLYGÓ

 Lawrence Gordone filmje

Prot – Kevin Spacey

Dr. Mark Powell - Jeff Bridges

  A film azzal kezdődik, hogy adott főhősünk Prot, akinek nincsenek iratai, gyanúsan békésen szemléli a világot, így a rendőrök begyűjtik, mint drogost.

 Az elmegyógyintézetben azonban mindenre másként reagál, mint ahogy megszokott: nincsen kémiai vizsgálatokkal kimutatható hallucinogén hatás, nem hatnak rá a nyugtatók. Gyanúsan józanul gondolkodik, még azoknak a piruláknak a beszedése után is, amelyek egyébként totális tompulást okoznak minden normál halandónál.

 A különleges „beteg” Dr. Mark Powellhez kerül, aki mélyreható beszélgetésekkel formálja páciensei személyiségét.

Prot a doki minden kérdésére hitelesnek tűnő, logikus válaszokat ad: földönkívüli, a K-Paxról jött a fénynél gyorsabb sebességgel.

 Mark doki egy Einstein-idézetet fitogtatva próbál Protnak ellentmondani, miszerint „Semmi sem mozoghat gyorsabban a fénynél.”

Prot azonban rávilágít arra, mennyire „relatívan” kezeli a földi ember az elméleteket.

Einstein csak azt állította, hogy ha fénysebességre gondolunk, megszűnik a tömegünk. Einstein nem beszélt azokról, akik már elérték, vagy meghaladták a fény sebességét, így nem állíthatta, amit róla állítanak, hogy állított. Magyarán: a doktor a saját igaza bizonygatásához módosította Einstein elméletét.

 Persze Einstein elmélete is csak egy elmélet, és a pszichiáterek is általában csupán elméletek gyártói, munkájuk nem kézzelfogható, érzékszervekkel nem tapasztalható.

Elindul egy izgalmas elme-csata arról, hogy melyik elmélet a helytálló. A doktoré, aki őrültnek tekinti Protot, vagy Proté, aki szerint maga az emberiség az, amely nem túl intelligens.

 Népe, a k-paxiak bolygónkat a B-B szintre sorolják, vagyis „Korai evolúciós szakaszban lévő, korai fejlődési szakasz és bizonytalan, kétes jövőjű bolygó.”

A kétes jövőt valószínűleg az emberiség kiszámíthatatlansága, érzelmek, indulatok általi vezéreltsége miatt feltételezik.

 Arra a kérdésre, hogy miért van Protnak emberi alakja, a válasz: „Miért gömb alakú a buborék?” Azért, mert így tudja a leghatékonyabban felhasználni az energiáit. A Földön ez a megszokott humanoid alkat, így ő is ezt a formát viseli. A K-Paxon k-paxinak néz ki.

 Világos, egyszerű válaszok. Nem egy elmeháborodott zavaros körmondatai. A dokit pedig meglehetősen gondolkodóba ejtik a hallottak.

 A K-Paxon nincs jog, nincsenek jogászok, mivel mindenki tudja, hogy mi a jó.

Az Univerzum minden lénye tudja, mi a jó – legalábbis Prot szerint.

A Földön az emberek a „szemet szemért, fogat fogért, életet az életért elvet követik.

Az egész világegyetemben tudják, hogy ez ostobaság.

„A Földiek közül hiába jött erre rá Krisztus, vagy Buddha, ha a kutyát sem érdekli…”

„Emberek, nehéz elképzelni, hogy húztátok ki idáig!”

 A doki elviszi Protot egy csillagászokból álló csoportba, ahol számot adhat tudásáról.

Nem válaszol azokra a kérdésekre, hogy miként működik az űrutazás, mondván éretlenek rá, és az információt egész más célokra használnák fel.

 Amikor arra kérik, tartson bemutatót, úgy tűnik, mintha el sem ment volna, miközben Prot állítja, hogy már vissza is jött.

A tudósok azt hiszik palira vette őket, és tényleg egy bolonddal van dolguk, de amikor határozott mozdulattal lerajzolja a galaxis térképét és a bolygók pályáit, mellyel olyan dolgokra is fény derül, amik eddig ismeretlenek voltak – a tudósok meginognak.

„Nem tudom, mit higgyek, de tudom, mit láttam” – állapítja meg egyikük.

Nos, Prot tényekkel látványosan bizonyította „másságát”.

 Érdekes viszony alakul ki az intézet lakói és Prot között is.

A bolondok – vagyis akik kissé másként érzékelik, másként látják a világot – elfogadják, hogy Prot földönkívüli. Tőle sokkal jobban elfogadják az egyszerű tanácsokat, mint a doki elméleteit.

 Többen elkezdenek gyógyulni.

Ernie már leveszi a maszkot, mer levegőt venni, az egyik hölgy kijön a szobájából, a depressziós lány pedig beszélni kezd.

Azt mondja Protnak: „Tudom ki vagy, te vagy a kék madár.” Azaz: a boldogság hírhozója.

Az egyik „különleges” bentlakó, egy Sal nevű férfi, nagyon büdösnek érzi az embereket.

Bizony, megkülönböztethető a félelem, az agresszió és a hazugság szaga is!

Teljesen megértem Salt, mivel én is egyre nehezebben viselem.

 Nos, Sal szerint Prot az egyetlen, aki nem büdös.

Nem emberi lénynek nem kell megküzdenie az emberi gyarlóságokkal, így annak a tiszta energiának, ami körülöleli, nincsen szaga.

 Egyszer megtörténik, hogy Prot eltűnik az amúgy zárt intézetből. Azt állítja, ellátogatott pár helyre, amit még meg akart nézni, de visszajött.

Nem tudnak magyarázatot adni az eltűnésére.

Mindenesetre a doki ragaszkodik ahhoz az elméletéhez, hogy Prot egy személyiségváltozáson esett át, és ez a magát földönkívülinek kiadó személyiség egy másikat akar elnyomni, aki viszont valószínűleg egy tragédia következtében nem akar szembesülni a világgal.

 Amikor a doki meghívja Protot a családi ünnepségre, ámultan látják, hogy a kutya, amely egyébként „mindenkit rühell”, milyen örömmel fogadja.

Az állatok megérzik a tisztább energiákat.

 Móka közben a gyerekek megnyitják a vízcsapot, és ekkor valami felszakad, kiszabadul hősünkből. Pánikrohama lesz.

A doki kétségbeesetten kutat, ki lehetett ez a férfi, kinek a személyisége próbál megbújni egy földönkívüli mögött. Sietnie kell, mivel fogy az idő, Prot, állítása szerint, csak július 27-ig maradhat.

 A film ugyan nem ad választ egy csomó kérdésre, én azért megpróbálom elmagyarázni a legjobb tudásom szerint.

 Adott volt egy érzékeny kisfiú, aki gyakran hívta a szellemvilágot segítségül. A K-Paxon egy lény vette az üzeneteket, meglátogatta a kisfiút és kommunikált vele. A fiú felnőtt, gyermeke született, ekkor újból meglátogatta. Amikor azonban azt a tragédiát kellett átélnie, hogy a feleségét valaki megerőszakolta és a lányával együtt megölte, a férfi el akarta dobni magától az életet, és a vízbe ugrott. A k-paxi lény ekkor átvette a férfi teste felett az irányítást, saját elméjét letöltötte a földi síkra, így tapasztalta meg a földi létet. A látványt, az ízeket, az emberek különbözőségét – így volt képes elmondani mindazt, amit a világűrről tudott.

 Amikor eljön az ideje a távozásnak, csak a személyisége távozik, a férfi teste itt marad. Robert lelke azonban már nem óhajt részt venni a földi létben, így a test csak egy funkcionáló, ámde lelketlen létben tartózkodik.

A doktor ugyan reménykedik, hogy talán sikerül Robert személyiségét újra előcsalogatnia, de ez már a film vége…

 Prot szerint semmi sem utal jobban a földiek éretlenségére, mint hogy Mark doki folyton a család, a kapcsolatok fontosságáról papol, miközben nincs

Prot szerint semmi sem utal jobban a földiek éretlenségére, mint hogy Mark doki folyton a család, a kapcsolatok fontosságáról papol, miközben nincs beszélő viszonyban saját, előző házasságából származó fiával sem.

 Végül idézem Prot utolsó mondatát:

„Az Univerzum tágul, majd összeomlik, és újra tágul, és megint visszazuhan önmagába, és ez mindig így megy, örökké tart. Amit nem tud, hogy táguláskor minden így marad. Bármilyen hibát követ el a jelenben, egyetlen tévedésétől sem szabadulhat meg. Minden egyes hibáját magával cipeli, örökkön örökké. Újra meg újra át fogja élni.

Azt javaslom, próbálja meg most jól csinálni, mert máskor nem lesz rá alkalma.”

 Nos, hogy ez tényleg így van-e, ezt nem tudom, én mindenesetre igyekszem megfogadni a tanácsot.