vissza >>

A HALÁLSORON

(2007. szeptember 22.)

Írta: Stephen King

Főszerepben: Tom Hanks

 Bevallom Kedves Olvasóim, hogy Stephen King személye – vagy ahogyan én hívom, Pityu, a király - meglehetősen sűrűn foglalkoztat.

 Szellemi vezetőim szerint a leendő írók sok olyan történetet hoznak le földi létbe való lemerülésükkor, melyek az emberiség tanítását hivatottak szolgálni, és amelyeket ők maguk egy másik dimenzióban, egy másik bolygón éltek meg. Ezt érzékelem, és számomra teljesen nyilvánvaló az irodalmi alkotások többségénél.

 Stephen King sokszínűsége, határtalan fantáziája, mély ismerete az emberi gyarlóságról, a gonoszság legmélyebb bugyrairól, ahogy elénk tárja legbelsőbb félelmeinket, megmutatja a halál, a brutalitás ezer arcát - egyszerűen lenyűgöző, közben pedig a legmeghökkentőbb szituációkban - mintegy fricskaként - elénk tárja az emberekben megbúvó jót is.

 Az író szelleme valószínűleg már rengeteg világot bejárt, és ezek emlékeit idézi fel regényeiben. Életekkel ezelőtt Stpehen King talán gyógyítói feladatokat látott el egy olyan szférában, ahová azok a lelkek kerülnek vezeklésül, akik sok rosszat tettek a különböző bolygókon. Ezek a lelkek elmesélték életüket neki, és az ő történeteik elevenednek most meg King regényeiben és filmjeiben.

 „A halálsoron” számomra egy megható történet arról, hogy bizonyos helyzetek egyesekből az embert, másokból pedig az állatot váltják ki.

Hogy mi alapján dől el, ki melyik végletre kerül, erre egyszerűbb lenne azt mondanom, hogy tudom, ám mivel kedvenc hobbim az ember működésének tanulmányozása, ezért néhány dolgot Önökre hagyok, hogy saját maguk fedezhessék fel.

 Elsőként Percy személyéről...

 A növekedési hormonokért az agyalapi mirigy a felelős. Ha valakinél a szülők nem figyelnek oda arra, hogy gyerekük jóval alacsonyabb az átlagnál, nem korrigálják időben a mirigy működését, akkor az illetőből alacsony termetű felnőtt lesz.

 Másik fontos szervünk a tobozmirigy, ami nagyon érzékenyen reagál a fényre, ezért rendszerességre van szüksége. Ha tehát egy szülő nem ügyel arra, hogy gyermeke mikor megy aludni, engedi késő estig számítógépezni, TV-t nézni, akkor a tobozmirigy deformálódik, így az agyalapi mirigy normalizálására szinte semmi esély sincs.

 Ha a szülők az agyalapi mirigy működésének korrigálására nem fordítanak gondot, de megfelelő nevelésben részesül a gyermek, akkor a mirigy működése helyreáll és egy normális, de alacsony felnőtt lesz a gyerekből.

 Akkor azonban, ha nevelés helyett mindennel elhalmozzák a gyermeket, senki iránt sem kell tiszteletet tanúsítania, ha fejlődése során mindent az ő akaratának vetnek alá, nos, akkor az agyalapi mirigy és vele együtt a koronacsakra is torzul, és az illető lelke egyre torzabbá válik.

 Az ilyen ember általában szereti kínozni az állatokat és néha embertársait is. Állandó hatalmi pozícióból kommunikál – hiszen szülei azt tanították neki, hogy ő a világ közepe -, nem tisztel se Istent, se embert.

Ennek a koronacsakrának a hibás működése akár megszállottsághoz is vezethet, vagyis idővel az illetőt gonosz erők kezdik el irányítani.

A következő szereplő Vadbill, úgymond Percy ’továbbfejlesztett’ változata.

 Őt már valóban gonosz erők uralják. Vadbill Percy torzultabb változata. Csak idő kérdése lett volna, hogy a valós életben Percy is elkövesse mindazt a sok szörnyűséget, amit ez a többszörös gyilkos véghezvitt.

 Ami meghatott a filmben, az a börtönőröknek az az igyekezete, hogy emberségesen bánjanak a rabokkal, óvják emberi méltóságukat anélkül, hogy ítélkeznének felettük.

 Kevesen tudják sajnos, hogy mennyire fontos, hogy a halott testével tisztességesen bánjanak. A halált követő néhány órában, napban még jelen van az elhunyt lelke, és nagyon érzékenyen reagál arra, ahogyan a testével bánnak. Ha egy holttestet meggyaláznak, a lélek nem tud békével távozni, és itt marad ebben a dimenzióban.

 Különösen veszélyes, ha ráadásul egy olyan lélek ragad itt, aki bűntettek sorozatát hajtotta végre, mert keresni fogja a hozzá hasonló torzult koronacsakrával rendelkező egyéneket, és támogatni fogja őket különböző bűntettek elkövetésében.

 Szíven ütött Brutal mondata, amikor nem engedte meg Percynek, hogy gúnyolódjon az indián hullájával: „Hagyd, ő már megfizetett a bűneiért.”

Meglepő szavak egy gyilkosokra vigyázó börtönőrtől. De hát King már csak ilyen, a legváratlanabb pillanatokban veti oda az ilyen szívet melengető szóvirágokat.

 Ha Percy esetében alulműködött a tobozmirigy, akkor Cofi méreteit nézve ’hiperaktív’ volt.

(Arra azért kíváncsi lennék, hogy King tisztában van-e ezekkel a biológiai és spirituális törvényekkel, vagy egyszerűen csak hallgat az ösztöneire, amikor párba állítja az ilyen ellentéteket?)

 A nagydarab emberekre - ellentétben a sok alacsony termetű gonosz emberrel - általában a jovialitás a jellemző. Ez egyébként Brutal esetében is látható.

 A jovialitás a Jupiter szóból származik: joviális – jupiteri. Nos a jupiteri energia szereti kitolni a határokat mind fizikai méretekben, mind szellemi síkon. A Jupiter arra ösztönöz, hogy a dolgokat magasabb összefüggésekben lássuk meg. Nem jellemző ugyan rá a csavaros észjárás, annál meglepőbb viszont a bölcsessége. Gyakran éppen az együgyű emberek azok, akik tökéletes pontossággal képesek megfogalmazni az élet nagy bölcsességeit, tömören kifejezve a lényeget. A dolgok esszenciáját ragadják meg a csavaros, sziporkázó mondatok helyett.

 Hogy Cofi honnan jött eredetileg – erre nem derül fény. Lehet akár egy angyal is, aki éppen csak pár hónapja materializálódott ide, de lehetne egy magányos farkas is, aki elkóborolt a családjától, és együgyűsége nem engedi, hogy visszaemlékezzen a szülőotthonára.

 Neki tulajdonképpen az egész Föld az otthona, az emberiség a családja. Az a sok gonoszság azonban, ami az emberekből kiáramlik, és amit Cofi szenzitív érzékszervein keresztül érzékel, egyre inkább eltávolítja az emberektől.

Nem tiltakozik a jogtalan ítélet ellen még akkor sem, ha ártatlan, mivel mehetnékje van egy jobb és szebb világba. A gyógyítói képességek, melyekkel rendelkezik, nem elegendőek ugyanis ahhoz, hogy változtatni tudjon a világ menetén, így megadja magát a sorsnak.

 A börtönőrök főnöke pedig - akit Tom Hanks személyesít meg - egész életében fizet azért, hogy engedte kivégeztetni Cofit annak ellenére, hogy tisztában volt ártatlanságával, mi több megmentette egy kedves ismerőse életét.

 Talán örökkön-örökké élni fog, és folyton folyvást eltemetheti a barátait…

King egy újabb fintora: egy férfi, aki életre ítéltetett.