Mi természetes és mi nem?
Amikor különbséget teszünk természetes, és természetellenes
gazdasági növekedés, valamint társadalmi fejlődés között,
akkor elválasztjuk a manipulált környezetvédelmet a
valódi környezetvédelemtől. Ehhez világosan látnunk
kell, hogy a környezetvédelem nemes céljai is kiforgathatóak,
és a világ pénzrendszerét kézbentartó elit bizonyíthatóan
fel is használja ezt a mozgalmat a világ feletti uralmát
beteljesítő Globális Unió létrehozására. Nem szabad
azonban hagynunk, hogy a világ regulátorai a Föld iránti
színlelt aggodalmukkal megtévesszenek minket. Ma már
konkrét tényekkel bizonyítható, hogy a bolygónk megmentésére
indított kampányuk mögött álságos szándék is meghúzódik.
Igazi céljuk az emberiség előkészítése a globális-elit
világuralmának az elfogadására. Többek között azért
gyöngítik folyamatosan az ipari országok gazdasági erejét,
mert az elősegíti ezen országok bevonását pénzuralmi
rendszerüknek a globális-hálójába, és megkönnyíti a
pénzkartell felettük gyakorolt uralmának a konszolidálását.
A "Report from the Iron Mountain"-ben ajánlott
manipulált környezetvédelem a pénzelitnek az általa
már hosszabb ideje előkészített atomenergia-ellenes
kampányával kezdődött az 1970-es évek elején. Kibontakozása
időben egybeesett az energia hirtelen megdrágulásával,
a pénzkartell által elhatározott olajárrobbantással.
Az atomenergia egyre hatékonyabbá és biztonságosabbá
váló békés hasznosítása olcsó és bőséges energiaforrást
jelenthetett volna mind az ipari országok, mind a fejlődő
országok számára. Az olajárak négyszeresére emelése,
különösen ez utóbbiakat sújtotta. Mivel bővülő energiafelhasználás
nélkül nincs gazdasági növekedés, ezért az atomenergia
felhasználás leállítása a pénzkartell által pénzelt
és irányított zöld-mozgalommal, egyben a gazdasági növekedés
végét is jelentette a 3. világ olajszegény országai
számára. Az olajkonszerneket ellenőrző csoportoknak
a manipulált zöld mozgalom beindításával sikerült kiiktatniuk
a legveszélyesebb versenytársat, az olcsó atomenergiát
és "még virágjában letörni az atomrózsát."
Így tehát továbbra is az olaj maradt a világgazdaság
kulcsfontosságú energiahordozója. Aki pedig ezt az energiaforrást
kontrollálta, az az árakat is diktálhatta.
Az ökomozgalom irányítását az 1973. májusában, - a Wallenberg
család birtokán, Saltsöbadenben, - tartott titkos Bilderberg-tanácskozás
egyik résztvevője, Robert O. Anderson, az Atlantic Richfield
Oil Company főnöke vette kézbe. Anderson vállalata és
alapítványa sok millió dollárral finanszírozta azokat
a szervezeteket, amelyek célja az atomenergia lejáratása
és kikapcsolása volt. A több milliárdos befektetéssel
alaposan előkészített és beindított német nukleáris
energiaprogram is ennek az ökomanipulációnak esett áldozatául.
A német "Zöldek" elvakultságát jól mutatja,
hogy a Rajna másik oldalán, Franciaországban csaknem
annyi atomerőmű van, mint a többi európai országban
együttvéve. Ezeknek a betiltását sem a francia, sem
a német "Zöldek" nem követelik. A szakemberek
előtt közismert, hogy a 19 ma is működő német nukleáris
erőmű a világ legbiztonságosabb atomerőművei közé tartozik,
mégis ezeket kell felszámolni. Joschka Fischer szerint
a legbiztonságosabb erőműre is rázuhanhat egy repülőgép,
és akkor felrobbanhat. De miért csak német erőművekre
zuhanhat repülőgép, és a sokkal több francia atomerőműre
miért nem? Miért csak a német szennyeződés veszélyes,
és miért nem a francia is? A francia erőművekből robbanás
esetén felszálló gombafelhők talán illedelmesen meg
fognak állni a Rajnánál, és nem lépik majd át a német-francia
határt? Ezekre a kérdésekre eddig nem kaptunk választ
a német "Zöldek"-től.
Természetesen nem környezetvédelemről van szó a német
atomerőművek betiltásánál. A pénzkartell ősriválisa
Németország, amely nemcsak méretei, ipari-technológiai
kapacitása, de geopolitikai elhelyezkedése miatt is
az Európai Unió súlypontja. Területileg ugyan meg lett
kisebbítve, de ez az atomenergia és az informatika korszakában
nem elégséges a tartós alávetéséhez. Ezt a pénzügyi,
gazdasági szuverenitásától már megfosztott, politikailag
kényszerpályára terelt országot, meg kell fosztani minden
nukleárisipari hátterétől is, hogy még csak reménye
se lehessen gazdasági és pénzügyi önállóságának a visszaszerzésére.
A német atomerőművek felszámolásánál nem a környezetvédelem,
hanem a német atomkutatás és nukleáris technológia ipari
hátterének a megsemmisítése a cél, egy kemény versenytárs
diszkvalifikálása. A másik cél az, hogy a külső energiaimporttól
tegyék függővé Németországot, amely belső energiaforrások
hiányában a "külföldi energia-csapok" elzárásával
bármikor megbénítható. Ezek a létfontosságú energia-csapok
pedig szilárdan a pénzkartell kezében vannak.
A "Zöldek" - baloldali demagógiájukkal - a
pénzkartell más céljainak az elérésére is kiválóan alkalmasak.
Így pl. álszent módon az emberi jogokra hivatkozva követelhetik
a németekre ráerőszakolt kettősállampolgárságot. Ez
elősegítheti, hogy Németország - versaillesi megcsonkítása
ellenére - soknemzetiségű állam legyen, hogy ott is
híg és eklektikus multikulturalizmus váltsa fel a nemzeti
kultúrát, megfosztva ezt a tudatilag folytonosan bombázott
társadalmat a gyökereitől, és a közös hagyományokban
gyökerező kohéziójától. A kultúrák és értékrendszerek
erőszakos összekeverése hatékonyan segíti az egyén önazonosságának
a meggyöngülését, sőt elveszítését. Az ilyen fellazított
tudatú egyedekből álló társadalom aztán könnyen gyúrható
masszává válik a pénzelit kezében.
Visszatérve az 1973-ban Saltsöbadenben tartott Bilderberg-tanácskozásra,
ott nemcsak a dollár megszilárdítását vették számításba,
hanem azt is, hogy az milyen kihatással lesz a 3. világ
életkörülményeire. Ezt bizonyítja az Egyesült Államok
Nemzetbiztonsági Tanácsának egy 1975-ben készült dokumentuma,
amely a "Memorandum 200" elnevezést viseli.
Ez Henry Kissinger vezetésével készült, és az ő utasítására
szigorúan titkos okmányként kellett kezelni. A "Memorandum
200" a világ népességének a csökkentését, vagyis
a neomalthusianizmust, az Egyesült Államok történetében
példa nélkül álló módon a hivatalos amerikai biztonságpolitika
fontos céljának minősíti. Már tudjuk, hogy hasonló megállapítások
találhatók azokban a jövőre vonatkozó tervezetekben
is, amelyeket a new yorki "Council on Foreign Relations"
/"Külföldi Kapcsolatok Tanácsa", a Bilderberg
oligarchia zártkörű és nagybefolyású elit szervezete/
dolgozott ki az 1970-es években az 1980-as évekre vonatkozóan.
Ezekben a tanulmányokban nyíltan megfogalmazzák, hogy
a világgazdaság bizonyos mértékű "ellenőrzött dezintegrációja"
legitim cél a 80-as években a túlnépesedés megfékezésére.
A jelen tanulmányban ismertetett két dokumentum azt
is egyértelművé teszi, hogy nem az Egyesült Államok
a vetélytársak nélküli "nagy óriás", "az
egyedüli igazi világhatalom", amely a szovjet birodalom
felbomlásával a világtörténelem középpontjába került.
A meghatározó, a kizárólagos nagyhatalom ma az a világméretű
magánpénzmonopólium és hálózata, amelynek tulajdonosai
már 1913 óta kézbentartják Amerika egész gazdasági és
politikai életét, miután megkaparintották pénzrendszerét
a Federal Reserve System létrehozásával, amelynek nyolc
magánbank (ebből öt Rotschild érdekeltségű) a tulajdonosa.
Az Egyesült Államok monetáris hatalmának a kisajátításával
a nagy ország fizikai és szellemi kapacitása is uralmuk
alá került, és már régóta az ő uralmi céljaikat szolgálja
a pénz világbirodalmának folyamatban lévő létrehozásánál.
A pénzkartell eszközként használja a kontinensnyi hatalmat,
- pénzét, hadseregét, gazdasági erejét, csúcstechnológiáját,
népének szorgalmát és tehetségét, - hogy vele saját
világuralmát megalapozza és fenntartsa. Sőt még Amerika
megmaradt demokratikus hagyományainak és intézményeinek
a vonzásából is hasznot húz ez a szervezett magánhatalom,
amely a belülről meghódított ország segítségével rátette
a kezét a nemzetközi kommunikációra, a tömegszórakoztatásra,
és meghatározó tényezője lett a világszerte a terjesztett
- a pénz egydimenziós értékrendszerét hordozó - primitív
és manipulatív tömegkultúrának.
Az amerikai társadalom többségének azonban, a most ismertetett
dokumentumokban foglalt rafinált módszerek, és az intenzív
agymosás ellenére sincs elhivatottsága arra, hogy a
pénzkartell és gépezete engedelmes eszköze legyen a
tőle idegen világuralmi célok eléréséhez. Világosan
látnunk kell, hogy az amerikai hegemónia nem más, mint
a pénzkartell hegemóniája, amely egymáshoz kapcsolódó
intézmények és eljárások összetett rendszerét jelenti.
A magát Amerikának feltüntető nemzetközi pénzhatalom
közvetett és látszólagos konszenzuson alapuló világhegemóniájának
pedig az a funkciója, hogy fenntartsa a demokrácia látszatát,
és elhomályosítsa a hatalom és befolyás terén a nemzetközi
életben mutatkozó igen nagy különbségeket. Az amerikai
zászlót lobogtató nemzetközi pénzkartell globális elsőbbsége
szövetségek és koalíciók finom rendszerén nyugszik,
és ezek szó szerint behálózzák bolygónkat. Ennek a félrevezető
módon "amerikainak" nevezett rendszernek szerves
összetevői a nemzetközi pénzkartell speciális feladatok
ellátására létrehozott hálózatai. Az olyan "nemzetközi"
pénzügyi szervezetek, mint pl. a Nemzetközi Valutaalap
és a Világbank, egyértelműen globális érdekeket képviselnek.
Látszólag az Egyesült Államok, ténylegesen azonban az
Amerikát is irányító nemzetközi pénzkartell hálózatának
a befolyása alatt állnak.
Annak szemléltetésére, hogy a pénzuralomnak ez a rendszere
mennyire életellenes, idézzünk egy budapesti hírt, amelyet
Bencsik András, a Magyar Demokrata c. hetilap főszerkesztője
hozott nyilvánosságra 1997 májusában és az Internet
hálózatra is rátett:
"Február végén zártkörű tanácskozást tartott a
budapesti Soros-egyetemen a Világbank. Az előadók elmondták,
hogy elképzelésük szerint Magyarországon csak 8 millió
lakosnak kellene élni. Ebből kétmillió u.n. narrow minded
szakember legyen, a többi 6 milliónak pedig a hátteret
kellene biztosítania. Az előadók úgy vélték, azokat
a magyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé
emelkedtek, ösztönözni kellene a kivándorlásra. A világbanki
instruktorok üdvözölték ugyan a kormány oktatási és
egészségügyi reformját, de hozzátették, véleményük szerint
a kórházi ágyak számát tovább kell csökkenteni, a reform
utáni állapot felére. Ezt követően - közölte egy oda
meghívott, de a hallottakon felháborodott üzletember
a Demokratával - egy 30 fős, még zártabb körű tanácskozásra
került sor, ahol a jelenlévő pénzügyi és kormányzati
emberekkel ismertették azt a forgatókönyvet, amit a
továbbiakban követniük kell, s amit a Demokrata informátora
szerint 30 évre titkosítottak."
Brzezinski stratégiai forgatókönyve
A nemzetközi pénzkartell - az Egyesült Államok felhasználásával
- immáron az egész eurázsiai kontinens feletti uralom
megszerzésére törekszik. Ez derül ki Zbigniew Brzezinskinek,
a CFR és a Trilaterális Bizottság, azaz HÁLÓZAT egyik
tekintélyes vezetőjének és teoretikusának, az 1999-ben
Budapesten is megjelent "Nagy sakktábla" című
könyvéből:
"Ma az Egyesült Államok - egy nem európai hatalom
- élvez nemzetközi elsőbbséget, s foglal el közvetlen
hatalmi pozíciót az eurázsiai kontinens három perifériáján,
ahonnan erőteljes befolyást gyakorol az eurázsiai "szívtájék"
államaira is. Azonban pontosan itt, a földgolyó legfontosabb
játékterén, Eurázsiában jöhet létre valamikor egy olyan
ország, amelyik képes lesz Amerikával (vagyis a nemzetközi
pénzkartell globális hatalmával, D. J.) rivalizálni."
Brzezinski idézett könyvében szokatlan nyíltsággal fogalmazza
meg a világközvélemény megtévesztése céljából Amerikaként
ágáló pénzmonopolista elit birodalmi geostratégiájának
három kulcsfontosságú tényezőjét: "elejét venni
a vazallusok közti bárminemű paktálásnak, fenntartani
a függő helyzetüket, megvédelmezni a szövetségeseket
és elérni, hogy továbbra is szófogadóak legyenek. Végül
pedig megakadályozni, hogy a barbárok szövetségre lépjenek
egymással."
Ez nem a demokratikus amerikai társadalomnak, - az alapító
atyák Amerikájának - a hallgató vagy elhallgattatott
többségnek a hangja, hanem a rajta belülről győzedelmeskedett
pénzdiktatúráé, az Amerika bőrébe bújt nemzetközi bankároké.
A pénzuralom világrendjének gőgös oligarchiái ma már
azt sem tartják szükségesnek, hogy finomkodva, diplomatikusan
fejezzék ki magukat: a vazallust vazallusnak, a barbárt
barbárnak, és a függő helyzetet függő helyzetnek nevezik.
"A nagy sakktábla" szerzőjének világpolitikai
forgatókönyve ugyanannak a hatalomnak a globális dimenziókban
végiggondolt stratégiáját szolgálja, mint a "Csendes
háború néma fegyverei" és a "Report from the
Iron Mountain" készítőinek az amerikai társadalom
leigázására kidolgozott javaslatai. Brzezinskinek, a
pénzkartell nagyhatalmú szóvivőjének, már nem kell letitkosítania
látleletét, arrogánsan őszinte lehet, hiszen a közvélemény
már alig számít. A pénzuralom véleményhatalma pedig
erősebb, mint valaha. Ki mer ezzel a világhatalommal
szembeszállni? Ki meri megmondani, hogy a "király
meztelen"? Ezt pozícióban lévő, vagy pozícióra
törekvő politikus - karrierjének a kockáztatása nélkül
- ma már egyik nyugati országban sem teheti meg. A pénzügyi-korporációs
elit - a rendszer fő haszonélvezőjeként - természetesen
nem érdekelt a változtatásban. Csak a pénzuralom szervezetét
és működését megismerő és megértő, - cselekvési szabadságukkal
még rendelkező - szabad polgároktól várható a megoldás,
akik a tömegtájékoztatás folyamatos agymosása ellenére
is meg tudták őrizni tisztánlátásukat.
Az egypártrendszer és a többpártrendszer kombinációja
A gyorsan cserélődő, négyévenként elmozdítható politikai
elit - noha látszólag övé a hatalom - ki van szolgáltatva
a le nem váltható pénzügyi és korporációs elitnek, a
pénzkartell nemzetközi és hazai gépezetének, amelynek
hatalma a pénz és a vagyon magántulajdonán alapul. A
politikai vezetőréteg egy-egy csoportja rövid ideig
van döntési helyzetben, pozíciója a bizonytalan kimenetelű
választásoktól, és a pénzügyi elit támogatásától függ.
Élesen szembenálló és gyakran összeegyeztethetetlen
érdekek között kell lavíroznia. A pénzügyi és korporációs
elittől eltérően nem gondolkodhat nagyívű stratégiában,
nem dolgozhat ki hosszútávú terveket, mivel sorsa kiszámíthatatlan,
ingatag tényezőktől függ.
Ma már nemcsak az Egyesült Államokban, Nagy Britanniában,
vagy az Európai Unió más országaiban, hanem Magyarországon
is az egypártrendszer és a többpártrendszer sajátos
kombinációja működik. A politika nem látható szférájában
a pénzügyi-korporációs elit egypártrendszere van hatalmon,
míg a politika nyilvános terében a pénzügyi-korporációs
elit által kiválasztott politikai-csoportok a többpártrendszer
szabályai szerint rivalizálnak egymással. A hatalomgyakorlás
egypárti alrendszerébe tartozik minden olyan kérdésnek
az eldöntése, amely lényeges a pénzuralom rendszerének
a fenntartásához és zavartalan működtetéséhez. Ezek
közül a legfontosabb a magánpénzmonopólium kialakítása,
a monetáris hatáskör - a pénz- és hitellevélkibocsátás,
a kamat- és árfolyamszabályozás, adópolitika - teljes
átengedése a pénzkartellnek, elsősorban a központi bank
államtól való leválasztásával. Az egypárti politika
kialakítását és érvényesítését ebben a rendszerben az
amerikai CFR-hez és az angol RIIA-hoz hasonló szervezetek
végzik el a főhatalmat birtokló pénzkartell számára.
A jelek szerint e célból jött létre a Magyar Atlanti
Tanács is, amely megalakulásától, 1992-től, kezdve szoros
kapcsolatban áll a CFR-rel, (Council on Foreign Relations)
vagyis a New Yorkban működő Külföldi Kapcsolatok Tanácsával.
Az amerikai kutatók ezt az intézményt az Egyesült Államok
leghatalmasabb szervezetének tekintik. A CFR politikai
vezetőtestületeinek a döntéseit a Fehér Ház és a washingtoni
Kongresszus is messzemenően figyelembe veszi. Az idei
demokrata és republikánus elnökjelöltségre pályázók
is a CFR által előzőleg kiválasztott, és jóváhagyott
személyek.
Úgy tűnik, hazánkban is ez a modell intézményesül. A
négyévenként megtartott választásokon a pénzügyi elitnek
a különböző pártokból összeállított "A" és
"B" csapata küzd a kormányzati pozíció elnyeréséért.
Ezek a pártok csak másodrendű kérdésekben képviselhetnek
eltérő nézeteket. A pénzelit számára lényeges kérdésekben
egységes állásponton kell lenniük. A jelen tanulmányhoz
mellékelt lista tartalmazza a Magyar Atlanti Tanács
(MAT) tagjainak egy részét. A listából hiányzik a korporációs
tagok, bankok, vállalatok, teljes felsorolása. (Többszöri
próbálkozásunk ellenére sem sikerült megszerezni a nyilvános
egyesületként bejegyzett MAT tagjainak a hivatalos névsorát,
sem a MAT vezetőségétől, sem az egyesületi nyilvántartástól.
Ismerjük viszont az elnökség tagjainak a nevét, és a
tagok egy részben már elavult, nem teljes és nem hivatalos
névsorát.) Hazánkban - a pénzuralom rendszerének fenntartása
szempontjából fontos kérdésekben - ma is egypártrendszer,
a kevésbé fontos kérdésekben pedig többpártrendszer
van. A MAT-ban békésen együttműködő elit a politika
nyilvános terében már kemény küzdelmet vív egymással
a különböző pártok színeiben, de csak a pénzhatalom
- véleményhatalom - által engedélyezett másodrendű,
harmadrendű kérdésekről. A pénzhatalom érdekeinek közös
kiszolgálása azonban nem csökkenti a politikai elit
versengő csoportjai számára annak a jelentőségét, hogy
melyik csoport tölthesse be a számos előnnyel járó kormányzati
pozíciókat. A politika nyilvános terében folyó többpártrendszeri
színjátéknak fontos szerepe van a politika nem látható
terében gyakorolt pénzdiktatúra egypártrendszerének
az álcázásában és a közvélemény felé történő demokratikus
legitimálásában.
Egy lehetséges alternatíva:
Összefogás a fennmaradásért
Felülről nem várható változás. Fordulatot csak alulról
lehet kiharcolni. Ha majd lesz több százezer olyan szabad
magyar polgár, aki kiismeri magát a kamatszedő pénzrendszeren,
és az emberi társadalmat a természeti környezetével
egyaránt pusztító uzsoracivilizáció működésén, akkor
már nem lehet többé olyan választásokat tartani Magyarországon,
hogy társadalmi bajaink legfontosabb okáról, a szegénységről,
egy árva szó se essék. Ez a szegénység a jövedelmet
folyamatosan kiszivattyúzó pénzrendszernek az egyenes
következménye. A fentebb ismertetett amerikai dokumentumok
bizonyítják, hogy a mellébeszélés, a valódi problémák
elhallgatása és álproblémákkal való behelyettesítése,
a pénzuralom elitjének tudatos és átgondolt stratégiája.
Ma azért kell összefognunk, hogy a magyaroké maradhasson
a magyar föld, hogy a demokratikusan választott magyar
kormány rendelkezhessen ismét a monetáris jogokkal,
amelyek a hatékony kormányzás elengedhetetlen feltétele,
hogy a részvételi demokrácia váltsa fel a pénzhatalom
által könnyen ellenőrizhető és manipulálható pártdemokráciát,
hogy a magyar pénz ismét a nemzet alapvető fontosságú
közintézményévé váljon és, hogy nyilvános legyen végre
a közpénzek mozgására vonatkozó minden adat. Azért kell
összefognunk, hogy magyarként és emberként is tisztességes
életet élhessünk, és épségben adhassuk át otthonunkat,
- ezt a csodálatos kék bolygót, - utódainknak.
- Magyarországon a költségvetés adóssága 2006 júniusában
elérte a 14 432 milliárdot. Ennek az adósságnak a
kamatszámlája meghaladja az évi 900 milliárd forintot.
Ha a Gyurcsány-csomag végrehajtása során elküldenek
tízezer közalkalmazottat, akkor a kormány legfeljebb
35 milliárd forintot tud megtakarítani. Csakhogy a
tízezer új munkanélküli megrendíti további 60-80 ezer
ember egzisztenciáját. E megrendülés nyomán, amely
munkahely elvesztést is jelenthet, kiesik 20 milliárd
forint adóbevétel. Az állam tehát alig jut megtakarított
pénzhez.
- Magyarország a pénzgazdaság berendezkedésével elveszítette
vagyona döntő részét. Integrált hatalmi elitje immáron
második évtizede a pénzpiac igényeihez alkalmazkodik
maximális szolgalelkűséggel. A nemzetközi pénzügyi
közösség addig nem fog ezen a helyzeten változtatni,
amíg van Magyarországon elvehető közvagyon és magánvagyon,
illetve jövedelem, és amíg az ország - akár úgy is,
hogy tudatosan manipulálják az adatait - nagyobb adósság
vállalására kényszeríthető. Magyarország a nemzetközi
pénzvilág alázatos követésében annyiban különbözik
a szomszédos országoktól, hogy a legkisebb ellenállásra
sem hajlandó. Ezért vezetőrétege a legmesszebbre vitte
a privatizáció, a globalizáció és az eladósítás útján.
A pénzoligarchia pedig tovább követelődzik, mert még
van néhány stratégiai cég, vannak még ingatlanok ?
például a belvárosi kormányzati épületek - és természetesen
fáj a foga az értékes magyar termőföldre is. Már készültek
tervek a parkolási cégek utcavásárlásaira, és mindannak
a megvásárlására, ami csak pénzzé tehető.
- A BBC-ben komoly szakemberek kerekasztal-beszélgetésben
foglalkoztak azzal, hogy Magyarországon nagyon olcsóak
az ingatlanok, és tulajdonosaik igen csekély fizetésből,
illetve nyugdíjból élnek és ezért könnyen rászoríthatóak
lennének arra, hogy ezeket az ingatlanokat eladják.
Az is felmerült, hogy ingatlanadó kivetésével ez az
eladási folyamat felgyorsítható. Az egyik közgazdász
fölvetette, hogy tudomása szerint Magyarországon sok
nyugdíjasnak van magántulajdonában a lakása, mivel
az állam eladta nekik. Ha bevezetik az ingatlanadót,
akkor ezek csekély nyugdíjukból képtelenek lesznek
azt fizetni. Tömegesen kényszerülnek eladni lakásaikat.
Az ingatlanok ára még jobban leesik. Javasolni kell
az angol kormánynak, vásárolja fel ezeket potom áron,
majd pedig ajánlja fel ingyen az angliai színes bevándorlóknak.
Így részben megszabadulhatnának tőlük. A kerekasztal
résztvevőiben általános derültséget keltett az emberbarát
közgazdász ötlete.
Mindezek után érthető, miért süllyed apátiába
az ország 80%-a.
Miért uralja a reménytelenség, a kétségbeesés az országot?
És miért adja fel oly sok kisvállalkozó a bürokráciával
való küzdelmet?
Segítségül közzéteszem Kurt Ebbert technikáját, hogy
mielőbb meg tudjunk szabadulni ettől a fojtogató energiától.
A módszer az apátia címszó alatt található.
<<
előző oldal |